%20(3).svg)
Tények az SM-ben
Relapszusok és remisszió
A szklerózis multiplexes betegek mintegy 85%-a él át relapszusokat és remissziókat. Az alábbiakban áttekintjük, mik is azok a relapszusok, milyenek a jellemzőik, és hogyan kezelhetőek.
“
Kihívás: „Az első súlyos relapszusom - a betegség azt eredményezte, hogy nem tudtam dolgozni, és mérges voltam, mert egyedül semmit sem tudtam elvégezni” – Hannah, Együtt élni az SM-mel
”
- A legalább 24 órán keresztül fennálló újkeletű vagy régebbről meglevő, de váratlanul felerősödő SM-es tünetek megjelenése
- Nem volt láza ill. nem zajlik fertőző betegsége
- A most megjelenő tünetek az előző relapszus után legalább 30 nappal kezdődtek
- Nem húzódik más ok a fellépett tünetek mögött (például a tünetek nem tekinthetők az éppen alkalmazott kezelés mellékhatásának)
- Szteroidok – segíthetnek abban, hogy az adott relapszust kiváltó gyulladás intenzitásáét csökkentsék, de hosszútávon nem lassítják le és nem akadályozzák meg a szklerózis multiplex halmozódó központi idegrendszert károsító hatását (amelyet a betegség progressziójának nevezünk).
- Betegségmódosító kezelések (angolban „disease modifying treatments” vagy rövidítve DMT-k) – A DMT-k az SM károsító hatásának lassításával vagy akár megakadályozásával fejtik ki hatásukat: lelassítják a hosszabb távú állapotromlás sebességét és csökkentik az SM-relapszusok számát.
- Jó, ha dátummal kiegészített feljegyzést készít az SM-relapszusokról és a tünetekről. Segítségükkel nyomon követheti a változásokat, sőt naprakész információkkal láthatja el az orvosát:
- amennyiben bármilyen új tünet jelentkezik Önnél, különösen ha idővel súlyosak vagy fájdalmasabbak, tájékoztassa azokról az orvosát;
- fontos lejegyezni a legkisebb változásokat is, hiszen idővel hozzászokhat ezekhez, ám egyre gyakrabban jelentkezhetnek, és befolyásolhatják a napi rutinját és a közérzetét;
- az orvos vagy a nővér segíthet abban is, hogy megmondja, hogy adott esetben volt-e relapszusa, vagy sem.
Arra az esetre, ha még nem ismeri pontosan ezeket a fogalmakat
A relapszus az új tünetek megjelenése vagy a régiek kiújulása, amelyek ezt követően részben enyhülnek vagy teljesen megszűnnek (remisszió).
A tünetek minimum 24 óráig tartanak (az ennél rövidebb tünetek ún. paroxizmális jelenségek és nem minősülnek relapszusnak), de valószínűbb, hogy néhány hétig vagy még tovább állnak fenn.
Annak érdekében, hogy az orvos vagy a nővér megbizonyosodjék arról, hogy a tünetei az SM relapszusát jelentik, a következőket ellenőrzi:
Az SM legtöbb jellemzőjéhez hasonlóan nincs két olyan relapszus, amely egyforma lenne. A relapszusok különböznek súlyosságban, illetve abban, hogy mekkora kárt okoznak az idegrendszerben. A relapszus általánosságban kétféleképpen kezelhető:
Az SM relapszus a központi idegrendszerben (KIR) bekövetkező károsodás klinikai tünetként átélt megnyilvánulása. Ha relapszáló-remittáló SM-ben szenved (RRSM), a relapszust a felépülés időszaka követi, amikor a tünetei eltűnnek vagy javulnak (ez a remisszió). Ez a relapszus utáni „nyugvó” időszak, amikor jobban érzi magát. Tudni kell azonban, hogy annak ellenére, hogy a tünetei enyhültek vagy akár eltűntek, az SM a remisszió időszaka alatt is károsíthatja a központi idegrendszert
